"A felvilágosodás, majd a reformkor évtizedeiben alakultak az első városi olvasótársaságok, melyek az irodalomterjesztést tekintették fő feladatuknak. Tagjai közösen állítottak könyvtárat, járattak lapokat.
A dualizmus évtizedeiben már falvakban is alakultak ilyen típusú egyletek. Különösen az Alföldön, Hódmezővásárhely központtal létesültek olvasókörök azzal a céllal, hogy a várostól távol lakóknak művelődési, szórakozási alkalmat teremtsenek."
Az olvasó egyletekbe biliárdasztalok, kártyaasztalok is kerültek, hogy ne csak a városiak jussa legyen e két nagyszerű szórakozás - gyakoriak voltak a teke- és biliárdversenyek, ugyanakkor tiltották a szerencsejátékokat. Mondhatni az olvasókörök/egyletek töltöttekbe vidéken/falun a kávéház, a kaszinó szerepét.
Lényegében a konszolidált társasági élet központjai voltak e körök. A tagok, vagy éppen a közelben lakók dolguk végeztével (többnyire este 7 óra felé) az olvasókörben (vagy ahogy sok helyen hívták a kaszinóban) gyülekeztek - megvitatni helyi és országos ügyeket, problémáikat, elfilozofálni az élet dolgairól. No és e mellet, vagy éppen közben gurultak a golyók a biliárdasztalon (vagy ahogy korábban nevezték tekeasztalon), járt a kártya (kaláber, alsós, tarokk, és Uram bocsá a ferbli is), lépkedtek a sakkfigurák.
Békésmegyei Közlöny 02. évf. 027. sz. (1875. április 04.):
"Békés-csabai kávéházi tipusok. (Humorisztikus tollkarczolat.) Irta: Szemfül.
A törzsvendégeket nálunk a csabai"gazdák"képviselik, kiket minden időben ott látunk, a"kapacziner,"sör, fekete, vagy halbszeitli mellett határozni, ha nem is a haza, de leginkább a kasza sorsa felett, (nem a Wertheimkasszát értjük, melyet nálunk a tulipántos láda képvisel.)
Érdekes őket a tekeasztal körül nézni, mint ferditik el a billiárd terminus technikusait, de azért mily ügyességgel kezelik a labdákat! [...] Azután következnek a kisvárosi gáminok, a billiárdhősök, kik nem passzióból, hanem ex professzió üzik a billiárdjátékot."
