Biliárd és emberek
Nagy Károly (Nagybánhegyes/Vágfarkasd), illetve Fülöp László (Nagybánhegyes) visszaemlékezései alapján.

Nagy Károly bácsi éppen ebédutáni szunyókálásból ébredt, amikor betoppantunk hozzá - szüksége van a délutáni pihenésre, mert 85 éves kora ellenére korareggeltől estig dolgozik a kertben és a házkörül. Büszkén mutatta gondosan ápolt szőlejét, ami párját ritkítja - nem különben sajátkészítésű bora... (sajna autóval voltam, így csak később, otthon kóstolhattam meg - mert persze kaptam egy flaskával).

Leültünk a kiskonyhában és el kezdtem faggatni Károly bácsit a fiatalkoráról, a régi dolgokról, és persze a biliárdról.
- A 40-es években kezdtem legénykedni, Vágfarkasdon laktunk a Felvidéken... Napszámba jártunk mi fiatalok is, 5-6 koronát kerestünk egy nap, amiből 2 korona marad nekünk a többit haza kellett adni a szülőknek. Ez nem volt valami sok - ha be akartunk menni a kocsmába nézni, ellesni a biliárdozók tudományát, legalább két deci bort kellet rendelni, ami 1 korona volt. Nem is jöttünk ki a napszámból, de a szülők - ha pénzt nem is - de 1-2 kvadrát földet adtak, amin zöldséget termeltünk, mi fiatalok, és Galántán eladtuk a piacon.
Annak idején (Vágfarkasdon) a négy golyós karambolt játszottuk (cseh négy-golyós biliárd), az volt a kunszt, ha egy lökéssel három golyót is eltaláltunk, ha falról, akkor duplán számított.

- A bábus biliárdot már itt ismertem meg Nagybánhegyesen, amikor kitelepítettek bennünket a Felvidékről ide az Alföldre. - 1947. november 1. érkeztünk meg... - nem értem, miért itt kell meghalnunk - szól Károly bácsi felesége könnyes szemmel.
- Nehéz idők voltak - veszi vissza a szót a gazda. Főleg, hogy minket is, meg az itteni szlovákokat is rémisztgették a másikkal, de aztán idővel győzött az emberség. Megismertük egymást, összebarátkoztunk, és persze együtt kártyáztunk, tekéztünk, biliárdoztunk, amikor időnk volt. A bábus biliárdot könnyen fogta az agyam, a fiatalkori biliárd alapok sokat jelentettek, és érdekesebb is volt.
- A játék többnyire tétre ment – italra, vagy pénzre. Még az elején egyszer játszottam fél liter pálinkára, igaz hogy ellenfelem azt mondta, ha tíz partiból egyet megnyerek, ő fizeti a pálinkát - de rajta vesztett, mert a nyolcadik partit sikerült megnyernem...
- Volt egy híres, hírhedt biliárdos Nagybánhegyesen: Vastag János. Róla mindenki tudta, hogy "becsukott szemmel" is oda löki a golyót, ahova akarja. Előre megmondta mi fog történni, melyik bábuk dőlnek, és hol álnak meg a golyók - falubeli nem is játszott vele. De az öreg (mert már annak idején is annak számított) csak kártyázni és biliárdozni szeretett és tudott is, ezért sokat járt más településekre, ahol aztán nagypénzben forgatta a kártyát és gurította a golyókat.

- Szabó András is sokat emlegetett biliárdos volt - szólal meg Fülöp László, aki vezetőmül szegődött Nagybánhegyesen. - Azt mesélték, soha nem vitt pénzt a kocsmába, még is mindig kapatosan ment haza - megnyerte biliárdon, ami az italra kellett.
- A 70-es évektől - folytatja Fülöp László - rendszeres csapatversenyek voltak a környékbeli településekkel: Csanádapáca, Csanádpalota, Medgyesbodzás... Ilyenkor elmaradhatatlan volt a pörkölt, vagy valamilyen bográcsos - volt, hogy 60 főre főztem, a "kísérőkkel" együtt ennyi nép jött össze. Később voltak egyéni versenyek is, egyik alkalommal például a döntő az Agnetta csárdában rendezték (Csanádapáca és Békéscsaba közötti úton, az újkígyósi leágazásnál). 1980 körül a nagybánhegyesi Lukács István hozta el a kupát.

- Én egy igen régi és szép biliárdasztalon tanultam meg játszani (emlékszik Fülöp László), most a Petró Művekben található (Petró Művek italbolt - Nagybánhegyes), de annak idején a Botyánszki féle csárdában volt. Ez a csárda Nagybánhegyestől Csanádapáca felé vagy öt kiló méterre épült, kint a tanyavilágban. Egyfajta találkozó helye volt ez a környező falvak (főleg férfi) emberei számára, de bálokat, lakodalmakat is rendszeresen tartottak itt.
[2008.06.24]

A Petró Művek italboltban (Nagybánhegyes) -->